Egyed Emese vagyok, özv. Egyed Illésné, született Gyurkovics Emese. Férjem öt éve halt meg. Mint nyugdíjasok itt, Fonyódon 1998-ban telepedtünk le. Magyarországon, Fonyódligeten már volt egy házunk. Tíz éve vettünk nyaralót a Balatonnál, és sok szép nyarat töltöttünk itt. Ezért vettünk egy házat a Hegyalja utca 34 szám alatt is. Szívünkhöz nőtt a szép balatoni táj, és itt Magyarországon a horvátországi háború után biztonságot és nyugalmat találtunk. A szlavóniai Szentlászlón lévő házunkat a harcok földig rombolták. 1938. október 9-én születtem Nagypiszanicán /Velika-Piszanica/, mely a horvátországi Bjelovár járásban van, Zágráb felett. Édesapám Harasztiban /ősi magyar település/, majd az Eszék melletti Rétfaluban, mint református lelkész teljesített szolgálatot. Így később Eszéken telepedtünk le. Négyen vagyunk testvérek: Levente, Emese, Hunor és Gyöngyi. Szüleink magyar iskolába járattak bennünket. A nyolc osztályos általános iskolát a bácskai Feketicsen végeztem el, majd a gimnáziumot Szabadkán fejeztem be. Az újvidéki Novisadon szereztem történelem-rajz szakon diplomát. Szentlászlón és Eszéken tanítottam történelmet és rajzot horvát nyelven, és a szentlászlói kisdiákokat oktattam magyar nyelvre.

Így kezdtem pedagógus pályafutásomat. Szentlászlón a tíz év alatt magyar tánccsoportot is vezettem, az iskolai fellépések mellett számos műsort is adtunk a környékbeli falvakban. Férjem, Illés szintén tanár volt, és a tanítás mellett a felnőtteknek szervezett színjátszó csoportot. Mindemellett Korógyon is tanított magyar nyelven az iskolában. A rajz mellett a főiskolán művészettörténelmet is tanultam, amit nagyon szerettem, de mégis a rajz és főleg a festészet vonzott. Ott, Szentlászlón volt az első kiállításom. Már a diákjaimról is rajzolgattam portrékat. Sajnos a tanítás mellett akkor még nem volt sok időm kiélni ezt a hobbimat.

Három gyermekem van: Béla, Emese és Tünde. A munkám és a gyerekek mellett még újságírással is foglalkoztam. Az eszéki „Magyar Képesújságba” írtam cikkeket. 1972-ben férjemmel és a gyerekekkel kimentünk Ausztriába dolgozni. A jugoszláviai vendégmunkások gyermekeinek szerb-horvát anyanyelvi oktatást vállaltunk több iskolában. Volt esztendő, mikor diákjaink, - elemi és középiskolás szinten – száma meghaladta az ezerötszázat. Osztrák állampolgárok lettünk. 1998-ban kaptunk magyar letelepedési engedélyt, és akkor jöttünk Fonyódra lakni. Már, mint nyugdíjasok kerültünk ide, és megtartottuk az osztrák állampolgárságot. A sok elfoglaltságom mellett a festészet maradt számomra a legkedvesebb tevékenység, hobbi szinten.

Férjemmel és öcsémmel, Hunorral, aki akadémiai festő-grafikus még Szentlászlón múzeumot hoztunk létre. A múzeumot a délszláv háborúban a szerbek lerombolták, értékeit elhurcolták. A szentlászlói dómot is a földdel tették egyenlővé és a református templomot is szétlőtték.

A férjem halála után bánatomban ismét festeni kezdtem. Időm és lehetőségem van, hogy intenzívebben is dolgozhassak. 2003 óta a fonyódi Művelődési Ház „Sirály” alkotó körének is tagja vagyok. Több közös kiállításon szerepeltem festményeimmel. 2006. február 2-án volt az első önálló kiállításom. Szép itt, a Balaton parton élni, képeimmel és munkásságommal szeretnék hálás köszönetet mondani a magyar hazának, mely mint magyart, engem is befogadott.

Tekintse meg Galériámat

vissza